Ady Endre: Párizsban járt az ősz vs. Der Herbst war in Paris

Párizsban járt az ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.


Der Herbst war in Paris

Der Herbst schlich gestern mittag durch Paris,
Bei Sommerglut, und ging gleich wieder fort.
Er huschte lautlos durch den Michaelsring
Und traf mich dort.

Ich schlenderte gerade an die Seine.
In meiner Seele waren Lieder aufgeloht,
So Reisiglieder, drollig und voll Rauch –
Von meinem Tod.

Der Herbst ging neben mir und raunte was,
Wovon der Michaelsring erzitternd schwang.
Da flogen viele Blätter lustig, flink
Den Weg entlang.

Ein Augenblick, der Sommer merkte nichts,
Der Herbst lief lachend weg mit seinem Raub.
Doch, daß er da war, weiß ich ganz bestimmt –
Und auch das Laub.
Fühmann, Franz


1977, Arion. Nemzetközi költői almanach, Corvina Kiadó, Budapest